Szemerkélő esőben foszlanak álmaid, társaid, kikben bíztál, nem jönnek el, szavadra úgy érzed, senki sem figyel, én mégis azt mondom: Ne add fel!
Azt hitted, elég a hit és akarat, s majd a jó és az igaz diadalt arat, de bezárják a jövőd kapuját, én mégis azt mondom: Ne add fel!
Tudom, most úgy érzed, fojtogat a sok „volt”, „voltak” barátaid, „volt” jövőd, „volt” hited, s a boldogság csak múltban létező ige, én mégis azt mondom: Ne add fel!
Ha azt látod, hogy mások csak zsebüket tömik, hogy az önérdek mindennél fontosabb nekik, és a szép szó ajkukon csupán kamuflázs, én mégis azt mondom: Ne add fel!
Mert nincsen igaz harc hiábavaló, minden könny- és vércsepp új vetés, s aki igaz, vesztes nem lehet, ezért mondom neked: Ne add fel!
Mert a becstelen árulás csak időre szól, a percemberkéknek nyomuk nem marad, csak a harc bukhat el, a becsület sosem, ezért mondom neked: Ne add fel!
Mert amíg őrzöd ifjúságod tiszta hitét, és a becstelenek útjára nem lépsz, amíg nem adod fel, hogy a világ jobb lehet, addig én tanulok tőled, hogy Ne adjam fel sosem!