Fehér felhők alatt tengerkék az ég, s rá a víz türkize visszanéz, havat nem látó táj hószínt idéz, hűsillatú házak és templomok, a sziklákon életzöld pamacsok, víztarajjal futnak a szabad napok, pedig az idő is sziesztázott, s az aranyszín középen te vagy, az ember, ki mindezt befogadja, kiben képpé válnak a színek, és megérzi értelmét mindennek. #Esther #Görögország #szabadság
