Rozványi Dávid

Ment a vadász, űzte a sorsát, átallépett folyót, mocsárt, Övé volt e birtok, s minden lénye, mi futott a réten, s szállt az égen. Nézte a tündér, élőknek őrzője, hogy ront keresztül példája embernek, nem nézi mi a varázs, és mi az, mi élet, zsákmányra éhesen, törve előre. Megálla a vadász és körbenéze, gondolván mi haszna lenne mindennek: látott szántóföldet és bányavidéket, gazdagító dús aranyérmeket. Szóla a tündér, repülve eléje: „Minden varázsomat pusztítnád, mivégr

Milyen pazarlón vetette el a sors e földön kagylós Szent Jakab templomát, mert e táj az útrakélők hona, kikre érkezés sokszor hiába várt. A boldogabb korokban indultak el innen gazdag kalmárok és koldus zarándokok. Más időszakban meg csak céltalan halálmenetek - kiknek mit szőtt a párkák keze, s az oltárképeken mindezt vakon nézte a fegyver által halt Szent Jakab szeme. Mert egyszer mindenki útra kél, de a sors ellenében kezében a döntés, hogy mely lélek vezeti a léptét, ho

A Nógrádi vár az időtlenség tengerében, a küldetéstudat szikláján áll. Nem rémiszti csatazaj, romboló villámcsapás. Életet óv, vércseénekként megújul fiatalsága, őrzi Vak Bottyán emlékét[1], az édesapák éltét és hitét. A vendégek, kik ide betérnek, találkozhatnak hittel és becsülettel, mely habarcsként köti a köveket. 2026.06.19. #diákvers #Nógrádmegye #Nógrád [1] A feljegyzések szerint 1708 nyarán Földváry László Nógrád kapitánya. Kinevezése minden bizonnyal a katasztrofál

Mert e táj az Isten kertje, mint négy folyó Édenkertben

Uglár Sándor barátomnak

A Nicolae Iorga Általános Iskolában a téma Nagybánya és a vakáció volt: A naplemente csendes fényében a nyár megérkezett, mint ártatlan szél, az István torony árnyékában megpihent, s míg megszólalt a csengő, tervezgetett. Jó lesz a fagyi, a tábor a barátokkal, hogy várni fog ránk a tenger és a hegyek, s a kirándulások ízt adnak a hűsítő víznek is. A Németh Lászlóban a városról írtunk verset, hiszen a hazaszeretet egyik legfontosabb eleme az otthonhoz való hűség: Mi Nagybánya,

Őszülő fejjel arról álmodom, bár lennék Istennek temploma, Szent Istvánnak tornya, s az egy Mester keze állítana helyre, milyennek a kőműves álmodott meg, s mit az idő megrontott bennem, helyreállítana, mint a piktor ecsetje. Nagybánya a festők városa, s ez az állítás nem csak múlt, de jelen idő is. Az első nagybányai könyvbemutatónk a Philia Oázis vendéglő és teraszban volt, ami nevével ellentétben nem csak egy vendéglátóipari egység, de kulturális helyszín is. A látogatás

Egy férfi szobra a templom alatt kérdőn áll: mi volt ő, s mivé lett az ország, aminek hasznára lenni próbált? Egy bognár fia, egyszerű jobbágy, kiből lett az egyház hercege, de Szent Péter székének alig érinthette karfáját. Szent Domonkos rendjének tagja, egy prédikáló kolduló barát, ki élete végén még maga sem tudta számba venni vagyonát. Krisztus szolgája, béke hirdetője, ki a harcra tette fel életét, hogy hazája újra szabad legyen, a pogányt messze űzve el. Építő v

Várkápolna rejtekében, öreg torony pincéjében lány és legény jelent élve, teszi kezét kéz a kézbe. Áldatlanul áldást kérnek, mert a szülék el nem jöttek, csak két tanú, pap és Isten, s a mindezt legyőző szerelem. „Drága kincsem, édes Lelkem, tudnod kell, mi vezérelvem: szabadság és szerelem, s mindkettő te vagy nekem” „Édes Uram, jó Sándorom, ígérem, hogy ez leszek! Cserébe csak azt kívánom, te is ez légy énnekem. Lelked röptét követem majd, együtt szárnyalok veled, m

Mátyás király dicső korát, megholt hívek nyugalmát, Fegyverneknek ősi múltját, régi mesterek tudását, őrzi a csonka torony. Ezer emlék, ezer érzet: örökkének építtetett, gótból növő reneszánsz, Hunyadiak évszázada, álmodott erős hazát. Mandala lett ez a templom: tatár, török hadak járta, mint homokot - mosta el, s ami maradt, már csak egy jel, gazdag múltról, megélt hitről, ami mára csaknem elveszett. Pogány ima vésett szava, lett a számos graffiti, szerelmesnek, turist

Színekből épült a csantavéri templom, nem kövekből és nem is betonból, hanem napsugárból és festett üvegből, mert bármit is alkot az ember fia, a fényt mindehhez Isten adja. Játszanak a fények a templom falán, életre keltve freskót és szobrokat, tanítja, hogy a hit nem fekete-fehér: ezerszínű, ahogy az ember is, öröm is, nem csak kötelesség. A Csantavéri templom meglátogatása nem szerepelt az eredeti útitervben, azonban barátaink javasolták, hogy mindenképpen szakítsunk r

Fehér felhők alatt tengerkék az ég, s rá a víz türkize visszanéz, havat nem látó táj hószínt idéz, hűsillatú házak és templomok, a sziklákon életzöld pamacsok, víztarajjal futnak a szabad napok, pedig az idő is sziesztázott, s az aranyszín középen te vagy, az ember, ki mindezt befogadja, kiben képpé válnak a színek, és megérzi értelmét mindennek. #Esther #Görögország #szabadság

Az Alapítvány olyan, mint egy ezerszirmú virág, a szeretet mezején. Jelent barátságot, mely összeköt barátot s barátnőt, fontos beszélgetést, játék örömét, a 11 órai kávét, egy összetartó közösséget, egy társaságot, hol mindenki segíti egymást, s mindannyian a virág egy-egy szirmai vagyunk. A verset 2026. április 24-én írtuk egy rendhagyó irodalomóra keretében, a Kéz a Kézben - Ruka u Ruci Alapítványban. #Zenta #KézAKézben #diákvers

A verset a Szekeres László Alapítvány által szervezett könyvbemutatón írtuk

Vastag Hellának

Képzelt ballada a dorozsmai szélmalomról - de melyik ballada nem képzelt? Ifjú legény, Dankó Pista, muzsikálgat a csárdába, sok derék betyár hallgatja, lelket érint a nótája. Palota lesz Putri csárda, hegedűszó eztet adja: a sok szívet megolvasztja, jobbá lesznek tán általa. Éjfélt ütött már az óra, hazamén a Dankó Pista, zsebe nehéz, krajcár húzza alig bírja ruhavászna. Dorozsmai szélmalomnál Dankó Pista fáradtan áll, egész este szállt a lelke, de erőtlen már a teste.

Uram, ki az eget és a földet alkotád, s benne e kis porszemet: hazánk, kérlek, ínségünkben tekints le miránk, mikor a pogány számolatlan küldi ellenünk hadát. Ne tekints most, kérlek, vétkeinkre, hogy bűneikkel mocskoltuk Neved, hogy egymásnak voltunk farkasi, s az önzésünk gyakran tévutakra vitt. De tekints kérlek a vértanúk seregire, kik száz év előtt Mohácsnál haltak Éretted, és nézz Szent Anyád érdemeire, kinek templomát védi házanéped. Égi Édesanyánk, drága Nagyass

Jenei Norbertnek

Ahogy Szent Balázs ünnepén óvón átkarolja nyakam két gyertyaszál, úgy ölel át az Alföld pusztája, tanyavilága, mert ez a szülőföldem, falum, hazám. Egy zöld sziget, otthon, sok idegen táj, homokmező között. Minden sarka részem, a könyvtár, a Vadásztanya, a foci, az itt termett paprika. Béke tölt el, ha itthon vagyok, vagy a távolból Balástyára gondolok. Bővebben az iskola honlapján. 2026.04.23. #Balástya #diákvers

Bécsbe született, Döblingben halt meg, s naplóját németül írta a legnagyobb magyar[1]. Múzeum ma már kastélya[2], de szellemét nem zárják be a falak, öröksége nem festmények és tárgyak, hanem a nemzetté vált haza. Zavartan nézi a sok ember, honnan indult és hová jutott el, mintha nem állna össze a sok kirakó-darab: ki volt Széchenyi, és mit is akart? Egy hibátlan Hérosz, eszméknek hőse, kit az utókor gránittalpazatra emelt: oly hatalmas, hogy követni nem lehet, így adva