Rozványi Dávid

Mikor 2026-ban visszatértünk Málnásra, s mikor a könyvbemutató végén a közös versíráshoz szavakat kértem, az egyik szó Herec vára volt: Otthon, melyt az Olt és Herec vára őriz, sziklaként állja az idők ostromát, hozzon bár kék vagy vörös hullámokat. A természet közelsége néha ijeszt, de inkább átölel. A választás tied: elfogadod a mindennapi küzdelmet, vagy mint egy vad, az állatvilág része, elfutsz, menekülsz, vagy maradsz és tiéd lesz a szépség, és megóv a közösség, melye

Angélának

2026. szeptember 13-án, vasárnap részt vehettünk az Ars Sacra nagyszebeni rendezvénysorozatában. Bár Ars Sacra fesztivál a határainkon belül is szokott lenni, azonban Nagyszebenben, a Magyarországon megszokottól eltérően a fesztivál programjai nem egymás mellett zajlanak, hanem egy egységes keretbe integrálják azokat. A mi programunk, „Tájékozódási pontok: az erdélyi örökség” címmel a református templomban zajlott, rögtön az Istentiszteletet követően. Az Úr napjának megünnepl

Nagyszeben kedvenc városaim egyike, amiben napokat, heteket el lehetne tölteni, s biztos, hogy akkor sem tapasztalnánk meg minden csodáját. Emlékszem, amikor megérkeztünk, és elfoglaltuk a szállásunkat, a HÍD Egyesület Nagyszeben vendégeként, és kinéztünk az ablakon, legszívesebben semmi mást nem csináltunk volna, mint csak nézzük a várost. A város építészeti öröksége Prágához hasonlatos, ám méreteiben sokkal emberközelibb, a belváros ugyanolyan élő és nyüzsgő, mint a Budai v

Édesapám az Úr 2026. évének október havának 16. napján, pénteken távozott el közülünk. 16-án, mint Édesanyám, és pénteken, mint Jézus kereszthalálának a napján. Az arra a napra tervezett rendhagyó irodalomórát lemondtam, hiszen egy ilyen eset rengeteg ügyintézést jelent: halottkém, halottasszállítók, temetkezési vállalkozó, barátok rokonok értesítése telefonon és végül Édesapám gyászhírének nyilvánosságra hozatala. S este szűk családi körben koccintás és emlékezés rá. Kereszt

A fogarasi havasok kapujánál elhelyezkedő városban a magyar lakosság száma már csak százalékokban mérhető, azonban méltó helye van a magyar emlékezetben, történelmi és kulturális jelentősége vitathatalan. Már a XIII. században szász, székely és román nemesség élt e vidéken, különös módon keveredett a három kultúra. Talán a kultúra jobban segít megértenünk ennek a városnak a titkát, mint a történelmi tények. Két embert emelnék ki a városhoz kötődő alkotók közül: egy nőt és egy

Lángtündérek táncot járnak, lángtündérek reád várnak. Kastélyuk a kandallód, otthont bűvölnek a házból, őszi éjbe idéznek nyarat, lángnyelvvel festenek falat, mosolyt lopnak szívedbe, így már a fagyos éj sem ijeszt. Lángtündérek táncot járnak, szívedbe mosolyt pántálnak, szép álom nő belőle, csak a szemedet hunyd be! Átmelegszik szíved-lelked, a világot átöleled. béke ringat, elalszol, s tündér vigyázza álmod.

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban falán egy különös, fájdalmas verset olvashat a látogató: Horváth Jula balladáját: Horváth Jula beleesett a dobba. - Jó emberek, álljon meg a masina, Kit szerettem, beleesett a dobba! - Nyitsd ki, anyám, zöldre festett kapudat, Hadd vigyék bé esszezúzott lányodat! Farkaséknál meggyújtották a lámpát, Talán ott is Horváth Julát sírassák. Horváth Julát feltették a szekérre, Elvitték a Hirsch orvos úr házához. Hirsch orvos úr

Októberbe fordult az ősz, színesednek már a fák, gyümölcsét már begyűjtötte, „jó lesz az majd télire”. Süt még a nap, nem adja fel, örömöt ad embernek, koronát fon szívére. Ezt kívánom én is nektek: csodaszínes napokat, élvezni a nyugalmat, mi a munkát váltja fel, minden napban megtalálva, boldogságot örömet. Hagyjuk már az öregséget, inkább a szépkor jöjjön el! #szépkor #időskor #IdősekVilágnapja #Tiszaörs

„egyetlen realitása a nemcsak a székely, de az egész romániai magyar kultúrának”

A nagyiváni Szent József otthon dolgozóinak és lakóinak

Mofetták sok helyen vannak a világban: többbek között Franciaországban, Németföldön, Itáliában, Amerikában, azonban nekünk a mofetta Erdély egyik jelképe. A székely humoron nevethetünk a fővárosban is, kürtőskalácsot máshol is ízlelhetünk, az áfonyapálinkát magunkkal hozhatjuk, de a mofetta más: az igazi mofettáért Erdélybe kell mennünk. A mofetta nem más, mint a földből áradó szén-dioxidos gázfeltörés, amit már évszázadok óta használnak gyógyászati, értágító célra is. Mivel

Gyalu vára Erdély kevésbé ismert nevezetességei közé tartozik, pedig igencsak megérdemelné: a szépen felújított épület ezernyi titkot rejt, kezdve a római kortól egészen a legújabbig, s mint cseppben a tenger magában foglalja Erdély egész történelmét. Ragyogott itt a reneszánsz, ostromolta mindkét császár hada, a belviszályok idején a falai között gyilkoltak. Látta Vitéz Mihály (1558-1601), Bocskai István (1557-1606) és II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) hadait, sokszor pusztítot

Ahogy a föld mélye terem kincseket, szenet, úgy nyílik ki a Bányavirág. Családdá tesz az összefogás, őszinte öröm a találkozás, kirándulást színesít a nótázás, hagyományőrzés a senior tánc, ezt teszi a kölcsönös tisztelet, a bizalom, hogy a szépkorúak közösséggé válnak a futó napok során: ünneppé teszi a mát. #diákvers #Sarmaság #Bányavirág

2026.09.10. Sarmasági 1-es Számú Technológiai Líceum

Sarmaság igazi kincsei azonban nem szerepelnek az útikönyvekben. Elsőként mindenképpen a Bányavirág Nyugdíjas Egyesület - Sármaságot említhetném, ami hű bizonyítéka a helyi magyar közösség életerejének. Másodikként a Líceumot említhetnénk, ami igazi oktatási központ, teljes oktatási folyamatot és jövőképet kínál magyar nyelven a fiataloknak, s külön említeném meg a Líceum könyvtárát, ami valódi kulturális találkozóhely: szívesen térnek ide be nem csak a tanulók, de felnőttek

Sarmaság történetét a „kemény” szóval lehetne leírni. Az eredeti település egykor máshol feküdt, de a tatárjárás idején a lakosság a Töklen erdőbe menekült, s a vész elmúltával alapította meg a jelenlegi helyén a települést. A település egykori urai közül érdemes megemlíteni a Báthoriakat, a Sarmasághyakat, majd a Kemény családot. S kemény munkával bányászták itt az 1920-as évektől a barnaszenet, s a kemény munka kemény embereket termett. Keményt de ügyeseket is: a bányászokn

A solymári könyvbemutatón született vers

Egy kastély alszik a város szívében, évszázados álmot, mint Csipkerózsika, daliás urakról, finom asszonyokról, kik egykor lakói voltak, emléküket feledi a málló vakolat. Jók voltak-e, vagy gonosz zsarnokok? Vitázik rajta a történelem, de éltek és éltettek e falakat, melyeken túllép az idő oly könnyen. Körötte város zaja, sportcsarnok, üzlet, iroda, biciklisták hada, de csendes szellem idéz múltat a lépcsőfordulóban, barnult képeken, s talán a kastéllyal együtt én is szebb

Egy város, mely a nyári forróságban életet forral és tarka színeket. Óriás templomok, ódon várfalak, tarka házak, csobogó kutak, jelenbe olvad a történelem. A múlt csak színes díszlet, melyet bunker és kripta rejt. A „má”-t már nem keseríti a tegnap, s az eltűnt nációk helyébe jön már az új, bízva abban, hogy csak a test múlik, a szellem, mit hordozott, s teremtett, örök. Morvaország történelmi fővárosa ma Csehország második legnagyobb települése, már első ránézésre magával