Erdélyi és Partiumi verseim gyűjteménye az elmúlt 20 évből. Vannak közöttük közismertek, de vannak eddig publikálatlanok is, remélem, min...

Andinak, aki egyszer megkérdezte, mit jelent nekem a haza és azoknak, akiknek Trianon egyszerre történelem és élő seb Siratunk valamit, a...

A kárpátaljai magyar fiataloknak és A.-nak, aki egyszer azt kérdezte van-e jövője a hazának és a hazaszeretetnek Mi, magyarok, arra ítélt...

Siratok valamit, ami sohasem volt enyém: mikor születtem, csak mesékből ismertem, hogy egykor volt egy ország, kerek és egész – a hazám. ...

Ahogy a múltkor írtam, Tapolca bővelkedik érdekes és művészi köztéri szobrokban. Ezek közül az egyik, Marton László alkotása, a Négy évsz...

Jól tudták az egykor éltek, templomban Istent érint a lélek, tornyának el kell érnie a mennyet, ezért rakott egymásra sok követ, hívő lél...

Üres a sír már, csak angyal ül kövén, a kertben Jézus sétál, az élet csendje mindent átitat. Csak az őrök remegnek, a tanítványok még fél...

Rettegés angyala száll a világ felett, sófárként[1] szólnak szám-harsonák: ennyi a beteg, s közülük ennyi halt meg számok börtönébe zárva...

Néha rácsodálkozom, mily bölcs a nép, melyből származom: Gyümölcsoltónak nevezik e napot, mikor az angyal jó hírt hozott, hogy gyermek sz...

Erdélyi útiképek IV. Vágytalak látni, Erdély, mint ki titkos randevúra kész, valahányszor megállt a vonat, szívem egyre jobban dobbant… T...

Mezőkövesdi Takács István emlékére köszönettel Laczkó Pető Mihály úrnak, aki megmutatta nekem ezt a csodát Egy önarckép, az arcon vad sze...

Tudjuk-e Gyula utcáit járni, Jézust követve, s látni e várost, mint kőből épült Biblia Pauperumot[1]? Egy templom – Názáret Egy könyvtár ...

Bokor Ildikónak és a Boróka Egyesület tagjainak (2019.11.26) Mi a hitünk? Nád őrizte templom: nádból formált várat az Úr keze. Nekünk Ő a...

Szemerkélő esőben foszlanak álmaid, társaid, kikben bíztál, nem jönnek el, szavadra úgy érzed, senki sem figyel, én mégis azt mondom: Ne ...

Palota ablakában csillan a lagúna, barokk farsangról mesél, melyben örvénylett a szennyes és a szent. Egykor egy földrész vándorolt ide t...

Velence, mint öreg hölgy, arcát vakolat-smink fedi, felidézi régi napjait, mikor világ hódolt lábai előtt. Szemében fény csillan csintala...

Ígérkezik a tél, letette névjegyét, jégvirággal kurizál, dérrel falevelet cifráz, köd ködmönt vállára terít, hólatyak a kölnije s a havas...

Erdélyi útiképek III.5 Elvettek tőlünk egy fél évezredet, sok bajunk között észrevétlen. Mert volt egy vár, Nagy Lajos alatt építették a ...

Kitelepített német nemzetiségű kisfiú Déli pályaudvar, léptelen lépcsők, üres vonatok, kit várnék, nem érkezik, kit kísérnék, nem erre já...

Az ember[1] várat épített szerelmének, tégla-mindenséget feleségének. Nem rajzolt papírra terveket[2], szíve sugallatára illesztett kövek...