Állok faladnál Fehérvár, mit neveznek Belgrádnak is. Hősi múlt s lakótelepek múltja s jelenje keveredik.
Egykor itt harcolt Hunyadi, véle sok rác és talján. Duna és Száva itt folyik, alant vizük találkozik.
Azt mondják, titkokat tudók, más a vizük, s a hőfokuk, mégis, itt egymást ölelik csituló hullámaik.
Más vérrel él a magyar, a rác, az oláh és a talján, fél évezrede egybefolyt mégis a sok nyelv és vallás.
Halni tudtunk együtt egykoron, de az élet oly nehéz testvéri múltra lapot húz a történelmi egyet nem értés.
Vajon jön-e még újabb vész mely testvéré kovácsol népeket? Vagy gyilkol tovább az irigység, mert a másiknál fontosabb az „én”.
A vezér fél-oláh, s olasz pap lelkesít, együtt hal a magyar és a rác, „csak vér, vér, vér” – mondaná a szávai Hamlet, s e sok vér percbékében egyesít.