Egy barátom megkérdezte, mit akarok… Ezt válaszoltam neki. Talán nem ez a legismertebb vagy népszerűbb versem, de talán ez fejezi ki legtisztábban emberi és írói hitvallásomat.
Hitet akarok, becsületet, hogy az adott szó újra szent legyen, hogy az a kéz arasson, mely egykor vetett. Hogy jogunk, mit hangosan kiáltunk, ne szolganépség vágya legyen. Hogy legyen gúnyám inkább szegény, de ne díszítse lopott aranydísz; hogy a „szeretlek” szó kopott ne legyen, hogy gyermekeink hitét ne oltsa hamis szél, hogy országunk hazánk legyen.
– ebben hiszek, ezt kérem, Istenem.