A kommunizmus áldozatainak emléknapjára
vitéz Mihályi István emlékére, akit 1954 márciusában kivégeztek, mert harcolt a kommunizmus ellen
Egy napsugár tör a cellarácson át - egy fogolynak ennyi jár.
A fogoly feláll és vizel, lesik minden mozdulatát - egy fogolynak ennyi jár.
A fogolynak szólnak, hogy eljött az ideje már, elhagyja celláját, a folyosón kiált Istent és hazát, a többiek hallgatják némán - egy fogolynak ennyi jár.
Vezetik az udvaron át, arcát utoljára simítja napsugár - egy fogolynak ennyi jár.
Négy fal, egy szalmazsák, álmatlan éjszaka, reggel ordítás, hogy ideje kelni már - egy fogolynak ennyi jár.
A fogoly vigyázzban áll, hallgatja az ítélet gúnyszavát, cifrázzák hosszan a halált - egy fogolynak ennyi jár.
A fogoly bitó alatt áll, kezét hátra, nyakát felkötik, lábát rántják. Egy reccsenés. Vége már - egy fogolynak ennyi jár.
A fogoly teste mocskos nedvet ereszt, lába alatt homok fogja fel, hisz fő a higiénia és a tisztaság! Az orvos megállapítja a halált, aláír, pecsétel, hisz ez a szabály - egy fogolynak ennyi jár.
A hulla kezét megkötik, arccal földbe fektetik egy jeltelen sír, semmi más - egy fogolynak ennyi jár.