Lányként virradt rád a reggel, de a hold már asszonyként köszönt, életed új világba lép.
Nem mondom, hogy könnyű lesz a lépted, de mindig megtalálod majd a szépet, ha szíved társadra hűséggel és szeretettel néz.
Elhagysz egy világot, oly boldog és merész! De ne feledd a házat mely felnevelt, mely által lettél önmagad, mely emléke erőt ad, s mely óvón mindig visszavár.
Úrnő leszel és szolgálóleány, szabad életed véget ér, s oly szabad leszel, mint még sohasem: de teljessé tesz új életed, mert már másokért élsz: életedből adsz, s életük gazdagít.
Kiszáradnak majd a nászvirágok, a tánc és a dal is véget ér, albumba kerülnek a fotók, s nem mindig lesz társad az öröm, de mindig veled lesz majd az áldás és az igen, mit egymásnak adtatok a mai napon.
Sorsodat a másik kezébe adod, sorsodat saját kezedbe veszed, a terheket ezentúl együtt viszitek, s boldogságotok a másikban lesz teljes.