Lennert Géza barátomnak
Egy tó, ahol megáll az idő, de a perc repül könyörtelen, hol feltárulnak a testek titkai, s őszintére nyílik a lélek.
Hora ruit[1] kegyetlen: érkezni öröm, de az indulás könyörtelen, csak emlékben él, s a szív visszasír.
Carpe Solem[2], örökítsed a pillanatot, amihez a fény kevés, meglátja szemed, a múlandó szépség mi csak a miénk általad lesz örök s egyetemes.
Lennert Géza önvallomása, Török Tünde hangján: