Carpe Solem

Lennert Géza barátomnak

Egy tó, ahol megáll az idő, de a perc repül könyörtelen, hol feltárulnak a testek titkai, s őszintére nyílik a lélek.

Hora ruit[1] kegyetlen: érkezni öröm, de az indulás könyörtelen, csak emlékben él, s a szív visszasír.

Carpe Solem[2], örökítsed a pillanatot, amihez a fény kevés, meglátja szemed, a múlandó szépség mi csak a miénk általad lesz örök s egyetemes.

[1] fut az óra (latin) [2] ragadd meg a Napot (latin)

Lennert Géza önvallomása, Török Tünde hangján: