Csillagfényes, téli éjen
elindultam ifjú szívvel.
Jéggyémántok útszegélyen,
Istenvárás lélek-mélyen.
Nem volt akkor se térképem, se GPS a zsebemben, csak a hitem, hogy meglellek az út végén szívrejtekben.
A csillagfényt már szmog fedi,
jéggyémántra útsót szórtak,
harangot ver reklámszignál,
s neonfény győz mécsvilágot.
Betlehembe nem vezet út,
s én, mint balga Ahasverus,
csak céltalan bandukolok,
s minden kör önmagamba fut.
Téli éj, nyári éj,
szép volt mind a kettő!
Téli éj, nyári éj,
veszett mind a kettő...
Hólucskos téli éjen,
üresedő ünnepeken
találj rám, kérlek, Isten,
kisdedarcú szeretetben.
És égni fog a mécses,
íze lesz a süteménynek,
ajkam új dalt énekelve:
Alleluja lesz a Kirije.
Adassék nagyobb dicsőség Istennek!
Köszönöm Ma Lacinak a képeket!