Egy barátom, mikor meghallotta, hogy épp a belgrádi parlamentben vagyok, ezt írta: „Gondold végig mit mondanál a jelenlévőknek onnan. Mit tudnál üzenni a világnak arról a helyről?” – válaszul ezt a verset írtam
Vigyorog ránk a filozófia, látván az idők folyását, mit történelemnek mond az emlékezet: hová vezetnek kicsinyes harcaink, a sok ellentétje a mának, mi múltat töröl, s jövőt fojtogat…?
Bölcsen hallgat, kaján mosollyal, mert a bölcs hallgat és nem beszél, míg a balga fecseg és előre tör.
Vajon mikor talál egymásra a gondolat, s a tett, s velük együtt mi is, európai kis nemzetek?
