Villámcsapás ölte meg a fát, hiába adott árnyat, termett gyümölcsöt, álmait egy vihar tépte szét, ágai, mint kiáltó kezek merednek ég felé, némán kérdik csak, miért…?
Tegnap zöldelt, ma csak feketéllik, hiszen az élet rendje a halál, örökké tart e tánc, e táncnak vagyok egy üteme, s nem az a kérdés, hogy meghalok-e, hanem az, hogy előtte éltem-e?