„Fene se tudja miért de némileg magam is látom Eperkében ...”
Az út mellett vén eperfa áll, őriz titkos múltat, talán bölcsességet, bugyuta mesét, tízezer évet ígér, de csak száz évről mesél, helyét elhagyni fél, de az úton járóknak lehet cél és érkezés.
Nem strázsál kápolnát, de megszenteli az idő, nem hall imát, de állja az ég viharát, s mindenkinek azt adja, mit kér: árnyat, mesét, reményt, édes gyümölcsöt, halk lombzenét…
Ki ültette, ő volt Isten keze, nem ér fel hozzá ember bölcsessége.