Erdei randevú

Eljöttél újra, kopogsz még? - Nem fogok, mondta Findlay. Nem küldenélek messzire - Nem jövök, mondta Findlay. Mit lopnál, megadnám szívesen - Miért tenném? Kérdte Findlay. A rossz jóra válna már - Eválik, mondta Findlay.

Ajtóm zárát megoldanám - Ugyan minek? Kérdte Findlay. Hogy nálam otthonra találj - Már találtam, mondta Findlay. Nem mennél tőlem többé el - Már sohasem, mondta Findlay. Boldogok lennénk együtt itt - Nem számít, mondta Findlay.

Nem lenne már több érkezés - Csak ébredés, mondta Findlay. Nem néznék ki az ablakon - Miért tennéd? kérdte Findlay. Hisz itt vagy mindig énvelem - És leszek is, mondta Findlay. Nem engedlek el sohasem - Nem is mennék, mondta Findlay.

Robert Burns: Falusi randevú c. verse mindig is az egyik kedvencem volt, azonban ott motoszkált bennem a kérdés: ha a lány és Findlay évtizedek után visszanéznek erre a varázslatos éjszakára, ugyan, mit mondanának? Ez a pár sor nem is vers, inkább csak játok ezzel a gondolattal…