Hogy a barátnőm vagy, nem nevezném kincsnek, mert kincs az, mit elrejt az ember s csak titokban, ünnepnap nézi meg. Nekem viszont barátságod, olyan, mint a mindennapi nevetés: lehetne nélküle élni, de enélkül a nap semmit sem ér. Évizedek óta már, őrizzük egymást egymást, kamaszlány kacajjal, örök fiatalnak. Tudod, ki vagyok, s ki nem, és így is elfogadsz és szeretsz, általad tán jobb emberré válok, annyi év után ezt ki sem kell mondani, elég ha felhívsz, vagy meglátogatlak, mint a napfény, életem része vagy, s tán a felhők sem zavarnak úgy.
Nem kell kicserelni, költeni kell másikat!
Ki lehetne cserélni az üres videót?