Kiálthatnám, mint egykor pusztai próféták, hogy fogy a magyar, egy cseppnyi haza, idegen népek között, hogy csak pár oázis maradt, kies sivatag fojtásában, hogy a határon csak szláv szó fogad, míg toporogjuk a beléptetést.
Kiálthatnám, mégis érzem, más szó, más igazság enyém: nem hogy fogy, hanem hogy él, mert tartja hűség és akarat, s tisztán ragyognak a csillagok, itt Kárpátalján, sötét ég alatt.
2016.
Comments