Csudát terem az éjszaka, tarka kavalkádot, más arcot vesz minden ember, mint mit nappal visel.
Megjelenik a tanár úr, nebuló képében, és amit tilt napközben, bemutatja szépen.
Bohócsipkát vesz fejére, komoly csúcsmenedzser, s kiscicaként jelenik meg egy anyuka, túl negyedik ixen.
Bakfis lesz a nagymamából, nindzsa lesz a félszeg, s besétál törpegúnyában, ki első a tornasorban.
Annyi virágot nem terem a mező áprilisban, mint ahány kislány jelenik meg hercegnő ruhában.
Lovagok és űrhajósok, jelennek meg sorban, álomvilág, mesevilág válik valósággá.
Csudát terem az éjszaka, nevetést és kacajt, téli éjen, hideg éjen gyermeki lélekben.