Hévíz Zala megye egyik ékköve: fürdője a római kor óta ismert, a város rendezett, parkjai békések, olyan hely, ahol a test felfrissül a lélek pedig megpihen. Az egyik bejáratnál egy különös emlékmű: egykor zsinagóga állt itt.
Az emlékmű vonalai az egykori imaház vonalait idézik, rajta nevek: akik egykor itt éltek, akiket egykor innen vittek a halálba. Többek között Schulhof Vilmost (1874-1944), aki budapesti és berlini gyakorlata után Hévízen gyógyított, többek között létrehozva Európa egyik legkorszerűbb, „gépesített” gyógytornát alkalmazó intézetét. Auschwitzból ő sem tért haza, emlékét ma Sétány őrzi Hévízen.
Hévízen nem élt sok zsidó, becslések alapján a lakosság 2-3%-ánál nem lehettek többen, mégis ez a közösség elég erős volt ahhoz, hogy 1933-ban zsinagógát építsenek. A kulcsot egy kislány, Müller Éva vehette először kézbe. Vajon az ünneplők gondoltak a távoli Németországból érkező baljós hírekre? Az ideológiára, amely elpusztításukat tervezi? Talán igen és úgy gondolták, az ima háza válasz a gonoszság terveire.
A kislányt 1944-ben Auschwitzba deportálták. Ő a kevés túlélő egyike.
Furcsa játéka a sorsnak, hogy az épület mind a holokausztot, mind a háborút szerencsésen túlélte, de a békét már nem: 1959-ben megszűnt a hitélet, az épületet pedig 1977-ben lebontották.
A zsinagóga helyén emelt emlékmű a maga egyszerűségében megérinti a lelket, s a rajta elhelyezett kavicsok jelzik: a hit megmaradt.
Az egykori hévízi zsinagóga (forrás: magyarzsido.com)
Néhány élére csiszolt kődarab, rajtuk nevek és kavicsok, egykor zsinagóga állt itt, s mindebből csak ennyi maradt.
Nem mondja, ki erre jár: mily szépek hajlékaid Jákob, s sátraid Izrael, a turistaáradat észre sem veszi: a házból és a zsinagógából ennyi maradt.
Zsibong a strandoló tömeg, elnémult már a „Halld Izrael”, eltűntek már a derék férfiak, s a jiddise máme gyermeket nem nevel… Pár kődarab, csak ennyi maradt, a turistaáradat észre sem veszi.
Minden hiába volt, az élet, a ház és az ima? De lehet-e hiába a hit és akarat?
Gondolatban imát sorolok, s érzem, újra él a kő, hogy nem halhat meg a remény.
Néhány gyakorlati tanács: az emlékhely szabadon megközelíthető, a fürdő város felüli oldalán található.
