Mikor a Gyermek megszületett, mindenki csodájára járt: szép volt, testén semmi hiba, mint az Istennek legjobban tetsző áldozat, s a falubeli anyák mind irigyelték Máriát.
Mikor a Gyermek felnőtt, szép volt, mint a kedveséért hegyeken átlépő vőlegény.
Mikor a Gyermek szólásra nyitotta ajkait, sokan figyeltek rá, sokan jöttek hozzá, panaszkodva testük-lelkük sok baját.
Mikor a Gyermek látta ezt, cserét ajánlott: elkérte az emberek bűnét, s cserébe szépségéből adott.
S eljött a nap,
mikor már a világ minden csúfságát,
sebét testében hordozta.
Akkor, akiken korábban segített, mind rátekintett, s így csúfolta őt:
„Nem vagy szép, sem ékes, hiszen látjuk, a külsődre nézve nem vagy vonzó – pusztulj hát!”
S nagy tömegben rá mind halált kiált. Ekkor a Gyermek, ki egykor legszebb volt az emberfiak közül, a világ minden bűnét, csúfságát, s sebét saját testében keresztfára vitte.
De aki felismerte őt csúfságában is, megismeri majd őt dicsőségében is.