top of page

Látogatóim száma

Szerző képeRozványi Dávid

Nejlon Krisztus (Ballagásra)

Juhász Cilinek



Fent egy hegyen, hol egykor acélcsövekben várt a tűz és halál, most holt vasak között keresem a múlt emlékeit.


Egy bunker mélyén, sok szemét, régi bútorok, székek között feszület.


Semmi különös. Két fadarab, rászegezve öreg nejlonzacskó, Istent idézi meg.


Mégis, ki áll, itt elgondolkodik: a művész szemétből formálta Istenét.


Ahogy az Írás mondja: mit mások keze elvetett, szegletkővé lett, a Házban, hol Isten lakozik.


Állok e szemét-feszület előtt, s eszembe jutsz: vajon a Te sorsodat miből formálja az Alkotó keze?


Állsz az Élet kapuja előtt, sok jó és rossz vár reád, másnak talán semmiség, Te formálod azzá.


Mondanám, de hazug lenne a szó, hogy utad bársony és puha legyen; de az út sohasem sima és egyenes, üres lenne, ha ezt kívánnám Neked.


Sok rossz vár majd rád, sok szemét, mit utadba sodor a szél, fájdalom, betegség, s látszólag oly kevés öröm.


Vedd a kezedbe életed, legyen saját a lelked, s mi másnak, értéktelen vacak, legyen a kezedben arany.


Legyen kezedben arany, mitől más, kit csak a föld szült, irtózva menekül, formáljon mindből keresztet kezed:

keresztet, mi eget-földet, elszürkült emberszíveket egységbe összefog, légy mindenkinek, ki csak lát vagy találkozik Veled, a szerető velünk szenvedő reményt adó Isten-arc.


Így legyen!


A kép a zsámbéki rakétabázison készült #Zsámbék #Ballagás

28 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Комментарии


bottom of page