Sütő András (1927 – 2006) életművét az utóbbi időben egyesek megkérdőjelezik, meggyanúsítva a kommunista rendszerrel való kollaborációval. A történészek dolga, hogy a valóságot kutassák, a költőké, hogy az igazságot...
Vajon anyád, ki néked könnyű álmot ígért, mindünk anyja volt, az éjszaka*?
Álmodban vajon benne volt a címkéző utókor, ki már olvasni lusta művedet, kinek nem jön el az Advent a Hargitán, rád ragasztja gyilkos bélyegét, sajátodnak mondva a rendszert, melyben élni kényszerültél? Mert a fát kidönti a vihar, de a fűszál mégis megmarad.
Hagyd csak! A címkék majdcsak lekopnak, vagy meg sem ragadnak, mert mi alatta van: örök.
Az előadó és előadásának címe:
HORVÁTH ATTILA Az ünnepelt szerzőtől az elvi elkülönülésig – a Sütő recepció egy lehetséges narratívája Debreceni Egyetem
* némileg merész utalás Kurt Vonnegut Éj anyánk c. regényére. A főhős amerikai beépül a náci rezsibe, hogy kémkedjen, azonban túlságosan tökéletesen látja el feladatát.
"…mivel annyira gyűlöltelek – folytatta -, tanulmányozni kezdtelek. Meghallgattam minden szavadat. Egyetlen rádióműsorodat sem mulasztottam el. – Ezt nem tudtam – mondtam. – Senki sem tud mindent. Tudtad te – mondta -, hogy semmi sem okozott volna nagyobb gyönyört nekem, mint ha rád bizonyítom,hogy kém vagy, és hogy a szemem láttára lőnek agyon? – Nem – mondtam. – És tudod, hogy most miért nem érdekel, hogy kém voltál-e vagy sem? Most már megmondhatnád, hogy kém voltál, és ugyanolyan nyugodtan beszélgethetnénk tovább, mint eddig. Elengednélek, hadd menjél csak oda, ahová a kémek szoktak menni, amikor vége a háborúnak. Tudod, miért? – Nem – mondtam. – Azért, mert az ellenséget soha nem szolgálhattad volna olyan jól, ahogy bennünket szolgáltál! Rájöttem, hogy szinte minden eszme, amely most bennem él, amely miatt nem szégyellek semmit, amit náciként tettem vagy gondoltam, nem Hitlertől eredt, nem is Göbbelstől, nem is Himmlertől – hanem tőled! – Kezet fogott velem. – Te, és csak te mentettél meg attól a következtetéstől, hogy Németország megtébolyodott."
Azt hiszem, Sütő András bármit is csinált volna a Ceaușescu-rezsimben, nem használt nekik annyit, mint amennyit az elnyomottaknak adott írásaival. A történészek és politikusok ítélkezzenek, én kitartok ezen véleményem mellett.