Regécen töltötte az ifjú II. Rákóczi Ferenc a gyermekkorát, erre emlékeztet a polgármesteri hivatal udvarán Zrínyi Ilona szobra. A szobor fából készült, az arca meghasadt, mintha sírna…
Egy pillanat a rohanó időben, egy gyermekben, fejedelemi vér, dajka énekében, egy pillanat álma, a szabad haza.
Egy gyermeket ölel anyja, messzi föld szülötte, Zrínyi Ilona.
Anyaként vágyja, fia boldog legyen, apja lányaként, hogy fejedelem.
Zrínyi Ilona nézi a zempléni hegyeket, látja szívével a vágyott jövőt, de a hegyeken hite megtörik, érzi, a harc elbukik, mint már annyiszor, s fia ellenüknél, tar fejű töröknél, lesz csak száműzött fejedelem.
Három évszázadot szántott ránk a sors, fájdalmában szobra is meghasad, faragott arca könnyez múltat és jelent, de karjával öleli gyermekét, a jövő örök ígéretét.