A magyar huszárok abban az időben, az Úr 1570-ik esztendejében sok mindenről híresek és hírhedtek voltak, de a számvetés tudományában való jártasságukról nemigen. Azt mesélik az ősi fóliánsok, hogy a templomos lovagok anno csak akkor menekedhettek meg a csata elől, ha az ellen tízszeres túlerő felett vala, ám a magyar huszár, ha meglátta a tar pogányt, nem számolta azt, hanem nekivetette magát, ütötte és vágta. Ám oly szemtelen támadást, mint amit Tengőldi Bornemisza János re