Rozványi Dávid

Az örök és a múlandó Egerszalókon libikókázik: sódombjai bő emberöltő óta az ősidőt idézik. Sárkánygyíkokat sejt a képzelet, mert érzi az erőt, mit a földnek mélye rejt, mellette az ember oly múlandó, meztelen, pihenvén kilép a rohanó napokból, örömmel fed el fájdalmakat, hogy egyensúlyba kerüljön múlandó és örök: s elmosolyodik az idő.   #Esther

Vagyok a világ, vagyok magam: a nagy mindenség kicsiny, alkotó mikrokozmosza, meztelenségemben elszáll belőlem a bőrömbe ivódott...

A halottak nem tesznek fel kérdéseket, csak az élők keresik az értelmet a sorsukban…

A szabadság és a béke megérinti egymást, csókot vált az ünnep és a köznap, mint folyóparton a föld s a víz: a termékeny és a...

A boldogság, csak pár kavics, üres kagylóhéj, mit a folyóparton találsz, talán értéktelen, talán semmiség, csak attól lesz kincs, ahogy...