Ment a vadász, űzte a sorsát, átallépett folyót, mocsárt, Övé volt e birtok, s minden lénye, mi futott a réten, s szállt az égen. Nézte a tündér, élőknek őrzője, hogy ront keresztül példája embernek, nem nézi mi a varázs, és mi az, mi élet, zsákmányra éhesen, törve előre. Megálla a vadász és körbenéze, gondolván mi haszna lenne mindennek: látott szántóföldet és bányavidéket, gazdagító dús aranyérmeket. Szóla a tündér, repülve eléje: „Minden varázsomat pusztítnád, mivégr
