János vára - Janův hrad (Morvaországi merengések 02)
- Rozványi Dávid

- 1 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás

Ment a vadász, űzte a sorsát,
átallépett folyót, mocsárt,
Övé volt e birtok, s minden lénye,
mi futott a réten, s szállt az égen.
Nézte a tündér, élőknek őrzője,
hogy ront keresztül példája embernek,
nem nézi mi a varázs, és mi az, mi élet,
zsákmányra éhesen, törve előre.
Megálla a vadász és körbenéze,
gondolván mi haszna lenne mindennek:
látott szántóföldet és bányavidéket,
gazdagító dús aranyérmeket.
Szóla a tündér, repülve eléje:
„Minden varázsomat pusztítnád, mivégre?
Nem szebb-e vadon és minden meséje,
mint a gazdaságnak minden igéje?
Munkagépek kattogása,
bányászok csákányozása,
folyózsilip tündért űz el,
s minden varázst elveszejt.”
A vadász nem hajlott szóra,
tervet kovácsolt haszonra,
elűzve a bűbájt, varázst,
lecsapolta mocsarát.
Végezve a mesterművel,
nyugalmát nem lelte mégsem,
hiányzott a titok, a varázs,
hiába a mintagazdaság.
Már a haszon nem érdekelte,
inkább várat épített:
regéket habarcsolt össze,
hátha visszatér tündére.
Erdő mélyén mese-várrom,
tündérre várva álldogál ott,
régen meghalt már a herceg,
de az álma él még, rendületlen:
hátha egyszer még a holdfény,
vagy a mocsár lidérc lángja,
újra idéz álomlényt,
s teljessé lesz a világa.
János vára (Janův hrad, Janohrad) egy kellemes erdei sétával érhető el. A látszattal ellentétben az építmény nem középkori, hanem a XIX. század elején készült műrom.
A várat I. József liechtensteini herceg (1759–1805) álmodta meg. Olyan ember volt, akit modernizátornak is nevezhetnénk: birtokai gazdálkodását korszerűsítette, bányákat nyitott, látszólag mindannak ellentéte volt, amit ez a műrom jelent. Talán pont ezért határozta el 1801-ben a felépítését, így akart megőrizni valamit abból a régi vad világból, ami szép lassan visszabontott.
Hiába álmodta meg, a vár felépültét nem élte már meg: az már I. János liechtensteini herceg (1760-1836) idejére esett (1808), s róla nevezték el a várat János várának. Érdekesség, hogy I. János nem csak vitéz katona volt, de alatta vált függetlenné Liechtenstein, a Római Birodalom 1806-os felbomlásával.
Ha Morvaországban járunk, szinte mindenhol a liechtensteinek emlékébe botlunk, hiszen hiába voltak egy szuverén állam urai, a birtokaik jó része Morvaországban feküdt, egészen a II. Világháború végéig.
János vára azonban nem a történelemről szól, sokkal inkább a bele álmodott mesékről és regékről.




Hozzászólások