Várkápolna rejtekében, öreg torony pincéjében lány és legény jelent élve, teszi kezét kéz a kézbe. Áldatlanul áldást kérnek, mert a szülék el nem jöttek, csak két tanú, pap és Isten, s a mindezt legyőző szerelem. „Drága kincsem, édes Lelkem, tudnod kell, mi vezérelvem: szabadság és szerelem, s mindkettő te vagy nekem” „Édes Uram, jó Sándorom, ígérem, hogy ez leszek! Cserébe csak azt kívánom, te is ez légy énnekem. Lelked röptét követem majd, együtt szárnyalok veled, m
