Lelkek esküvője (Szendrey & Petőfi)

Várkápolna rejtekében,

öreg torony pincéjében

lány és legény jelent élve,

teszi kezét kéz a kézbe.

Áldatlanul áldást kérnek,

mert a szülék el nem jöttek,

csak két tanú, pap és Isten,

s a mindezt legyőző szerelem.

„Drága kincsem, édes Lelkem,

tudnod kell, mi vezérelvem:

szabadság és szerelem,

s mindkettő te vagy nekem”

„Édes Uram, jó Sándorom,

ígérem, hogy ez leszek!

Cserébe csak azt kívánom,

te is ez légy énnekem.

Lelked röptét követem majd,

együtt szárnyalok veled,

mindkettőben leszek társad,

melletted önmagam leszek”

„Megkötlek a szerelmemmel,

nem szabadulsz sohasem:

gyors halál, vagy hosszú élet,

örökké részed leszek”

„Amerre sorsod visz, követlek,

majd érted és általad élek,

tanúm az Úr és a szellem,

amit benned megleltem.”

„Civódások hosszú útja,

volt az évünk krónikája,

de mindez ma véget ért:

lettem tiéd, s te enyém.”

Szólt Petőfi komoly szóval,

s rá Júlia szeme felelt:

vége lett a szertartásnak,

s kezdtek közös életet.

Nem volt hosszú ez az élet,

nem adott ki három évet,

mégis adott teljességet,

szerelmet fénylő verseket.

https://www.youtube.com/watch?v=CmuFRxzYMhM

#Erdőd #Petőfi #Szendrey