Mátyás király dicső korát, megholt hívek nyugalmát, Fegyverneknek ősi múltját, régi mesterek tudását, őrzi a csonka torony. Ezer emlék, ezer érzet: örökkének építtetett, gótból növő reneszánsz, Hunyadiak évszázada, álmodott erős hazát. Mandala lett ez a templom: tatár, török hadak járta, mint homokot - mosta el, s ami maradt, már csak egy jel, gazdag múltról, megélt hitről, ami mára csaknem elveszett. Pogány ima vésett szava, lett a számos graffiti, szerelmesnek, turist
