A férfi szerette nézni a nőt, ahogy reggelente a tükör előtt szépítkezik. Ott állt a fürdőszobában, s szeme itta a látványt, ahogy az asszony a haját fésülte, és különféle női praktikákkal ügyeskedett.
- Muszáj minden titkomat kilesned? – szólt rá a férfira, de a hangjából érződött, hogy nem akarja, hogy elmenjen.
- Szeretem nézni, ahogy szépítkezel nekem.
- Tévedés! Magamnak csinálom!
- De én is látom, nekem is ajándék… Nagyon szép vagy.
- Ha mindig szépnek látsz, szemüveget kellene csináltatnod! – nevetett fel a nő. – Különben is, elutazol, alig fogod látni.
- Majd az emlékeimben…
- És amint tudjuk, az idő megszépítő messzesége... Különben is, a szerelmes férfi mind vak…
- Én nem vagyok szerelmes!
- Nem-e? – kérdezte csodálkozva a nő, de közben sejtette, hogy a férfi valami fontosat akar mondani.
- Nem, az ember a szerelmének virágot, ékszert, csokoládét vesz… A társának azonban felvágja télire a tüzelőt. Mielőtt indulnék, kimegyek az udvarra fát aprítani.
- Látom, szereted a reménytelen vállalkozásokat. Ahogy elnézem, az életünk előbb fog elfogyni, mint ez a rakás.
- Szeretem a reménytelen vállalkozásokat. Az élet, a szerelem, a szeretet is egy reménytelen vállalkozás, amikor hozzákezdünk, nem látszódik a vége és a célja, de ha minden nap megtesszük azt, amit lehet, akkor lesz értelme. És… - nézett a nő szemébe.
- Nem kell kimondanod, értem. Sokszor a mi kapcsolatunk is reménytelen, de ha mindig megtesszük azt, amit lehet, ha minden megbicsaklás után újrakezdjük, akkor van remény, minden észszerűségen túl.
Kis hallgatás után a férfi megszólalt:
- Megyek, csinálom, mert tényleg nem érek a végére, ha csak beszélek a munkáról.
- Ha neked a fontosabb a csetkelés az udvaron, mint velem beszélgetni… - legyintett lemondóan a nő.
- Hiába leszel a konyhában, akkor is magam mellett foglak érezni.
- Majd, ha itt befejeztem, kimegyek utánad.
Már indulnia kellett volna, de a férfi nem bírta abbahagyni a munkát: a halom valóban nem akart fogyni. Csak még egy ág, csak még pár perc… Közben arra gondolt, hogy ez a fa fog égni az asszony kályhájában télen.
- Hagyd már abba és pihenj kicsit! – a nő ott állt mellette egy csésze kávéval. Leültek a kerti padra és némán, szavak nélkül beszélgettek. Végül a férfi felállt:
- Megyek, átöltözöm és indulok.
- Várj! – állította meg a nő. – Szeretnék adni valamit!
Egy dobozt nyújtott a férfi felé: „Egy csepp Tisza-tó”
- Nem tudom, ismered-e… Sulyomból készült.
- A sulymot ismerem, sokszor állt bele a lábamba a Tiszában. Valamikor lisztté őrölték és megették. Hallottam, hogy most már édességet is csinálnak belőle, csak még nem kóstoltam.
- Tudom, azt mondtad, hogy csak a szerelmesek vesznek egymásnak csokit és te a társam akarsz lenni. Azért remélem, elfogadod…
A férfi válasz helyett megcsókolta a nőt, de az finoman eltolta:
- Hadd fejezzem be. Tudom, hogy beszélünk majd, hogy ott lesz a cset, de azt is tudom, hogy az nem ugyanaz és sokat fogunk veszekedni. A konyhapultot nézve nem tudunk mindent elmondani. Biztos, hogy sok fájdalmat fogunk egymásnak okozni, rosszabbakat, mint amikor a sulyom sarkantyúja beleáll a talpadba. Azt szeretném, ha ilyenkor mindig elővennéd ezt a dobozt, és ennél belőle egy bonbont és arra gondolnál, hogy ami most fáj, az egyszer édes lesz.
A férfi ránézett a dobozra, és vigyorogva csak annyit kérdezett: - Biztos elég lesz?
- Na, most… - nevetett fel a nő, s ahogy egymás szemébe néztek, tudta: lehet, hogy a férfi útnak indul, de valójában sohasem fognak elválni.
Bevallom, ezt a mesét a sulyom csoki íze ihlette. Személy szerint megragadott, ha egy településen, egy térségben megtalálják azt a terméket, ami helyi alapanyagból, helyi munkaerővel, helyi értéket képvisel magas minőségben: közgazdászként vallom, hogy ez Magyarország egyik lehetséges fejlődési útja. Megkértem az "Egy csepp Tisza-tó" alkotóját, meséljen arról, hogy született meg a sulyom-csoki:
Honnan jött az ötlet, hogy a sulyomból édességet készíts?
Azt is írhatnám, hogy a terméknek nincs története, hiszen ezt a terméket én állítottam elő először, előttem még ilyet, ehhez hasonlót sem készített senki. De, ennek a terméknek is van előzménye.
Több mint 20 éve határoztam el, hogy egyszer megcsinálom a Tisza-tó csokoládéját. Nem a 100. milkát, vagy mogyoróst, stb, hanem a Tisza-tó egyediségét magában hordozó csokoládét, bonbont! Nagyon sok víz folyt le a Tiszán ezt követően, míg négy évvel ezelőtt, egy vendégem irányította a figyelmem a sulyom, mint tiszai vízi növény felé. A hölgy, rajz - művész tanár volt, és perceken át beszélt a sulyom termésről, mint formáról, annak gazdagságáról, különlegességéről. A végső konklúzió az volt, "hogy, miért nem használjuk mi, ezt a formát logóként, hiszen a termés nagyon TISZA-TAVI!" No, ezzel ültette el a magot nálam és ezzel az indíttatással kezdtem el tanulmányozni, "feldolgozni" a hallottakat. Egy héten belül volt kész, használható logóm, és nem volt termék amihez használni tudtam volna!! Volt gomb és nem volt kabát! Így kezdődött!! Addig is itt volt, csak a „fától, nem láttam az erdőt”! Azt szinte minden Tisza-menti ember tudja, ismeri, hogy őseink fogyasztották a növény magját, főként lisztként feldolgozva. Régen, az egyházi tized megfizetésének módjaként elfogadták a sulyommal történő beszolgáltatást. Én a teljes termést dolgozom fel, szörpként és kivonatként. Ez a kivonat adja a bonbonjaim töltelékének ízesítő anyagát. Ilyen formában az elmúlt évszázadok alatt soha, senki nem dolgozta fel ezt a termést. De, korábban alkoholos párlatot (pálinkát) sem főzetett belőle senki! Sőt, sört sem ízesítettek vele! Az egyedisége pont abban rejlik, hogy oly formában kerül a vendégek kezébe, mint még soha, ráadásul üzenet közvetítő ereje van a térségről, a történetiségén, korábbi felhasználásán keresztül.
Miben más, mitől egyedi a sulyom csoki, mint a hagyományos?
Az egyediségét, a ma oly előszeretettel, és piaci igényként is megjelenő, EGÉSZSÉGTUDATOS élelmiszer adja. A bonbonok és a töltelék is 70% kakaótartalmú étcsokoládéból készül, és a csokoládén kívül, csak a sulyom termésből készült kivonatot tartalmazza! Nincs hozzáadott cukor, gluténmentes, és nem tartalmaz tej és tejszármazékokat. Nincs benne állati eredetű anyag, így VEGÁN termékről beszélhetünk!
Hogyan lett az ötletből kész termék és vállalkozás?
Több évi kísérletezések során, állandó kiigazítások alapján, formálódott a gondolat! Készült először, sulyom befőtt, ami ehetetlenül rossz ízű volt. Majd ebből a materiából készült jam, ami már akár fogyasztható is lett volna, de én ennél többre vágytam! A kérdés mindig úgy merült fel: "mit kellene még hozzáadni, hogy kulinárisabb jelelget kapjon??" Míg, egyszer a kérdés megfordult: "Mihez lehetne hozzá adagolni az sulyomból készült kivonatot úgy, hogy a két anyagból, valami egyedi, különleges, igazi TISZA-TAVI termék szülessen meg!! Ez a gondolatmenet hozta elő a korábban már említett, csokoládés elképzelésemet!!
Mi volt a legnagyobb nehézség, amit le kellett győznöd?
Talán saját magamat kellet legyőzi abból a szempontból, hogy, "nem adom fel, - és bár semmi sem múlik azon, hogy sikerül e, avagy nem - de én magam buknék el!! Megőrizni a hitet, hogy sikerülni fog!!
Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
A fogyasztók pozitív elismerése!! Mint, Tisza-tavi embernek pedig, az alkotás, a küzdés, a kitartás, a "létrehozás" A-tól, Z-ig, való megvalósítását. Nagy dolog számomra, mint ötletgazdának, a szakmai siker, mint régiós termék siker, mint az "Egy csepp Tisza-tó" márkaépítés sikeressége.
Mi ad erőt ehhez a munkához?
A termék "közösségteremtő ereje, hatása!" Az "Egy csepp...” ma már egy termék családot is jelent. Jelenleg 16 "Egy csepp...” bonbon van az országban. Több település keresett meg, hogy szeretnének saját "márkás" bonbont készíttetni! Így születtek meg, az "Egy csepp Tiszaderzs" levendula krémmel töltött bonbonok! Ők, levendulát termesztenek. Az "Egy csepp Szarvaskő" csipkebogyó krémmel töltött bonbonok, Ők csipkebogyó lekvárral dolgoznak. Az egész "Egy csepp...” lényege, hogy mindig olyan, az adott településre jellemző alapanyag az ízesítő anyag, amit Ők, helyben állítanak elő. Vagyis, helyi termék, helyi történetiséggel, önazonos a lakókkal, a hely szellemével, és nem utolsó sorban, népszerűsíti a települést!