A történelem ítélőszéke beidézte a nagy nőcsábászokat, beteg kor, beteg értéke szerint eldöntse, az elsőség melyet illeti. Az első volt a kóbor minnesanger [1] : ki istennőt és szüzet szeretett [2] , de az elsőben már nem hisz senki sem, s bánatában meghalt a második. És jött Zsigmond, király és császár, kinek ágyába éjente új leány került. De mert hódításai címének szóltak, bírái szerint garast sem ért férfiként. És jött don Juan, a császári fattyú, ki harcban s nyoszolyán g