Pilisnek ölelő rejtekében, kicsiny falu bújik meg az időben, hordozva titkait, ezernyit, hordozva sorsát, ezredévnyit.   Tán perzsa pásztorok jártak erre egykor, szarvas vezette honfoglalók, török ölte magyarok, pogány űzte ortodoxok, jöttek és maradtak, kovácsolva szegként újuló életet sziklaormok mentébe.   Megpihenve, fel nem adva, álmodva holdvilágot, ősi várost, lírát adva prózai jelennek.   #pilis #csobánka

Ma este egy merész elméletet szeretnék megosztani veletek. Nem azt kérem, hogy igazat adjatok nekem, inkább csak azt, hogy gondolkozzatok el rajta… Évekkel ezelőtt egy októberi vasárnap a Pilisbe kirándultunk, s útközben megálltunk Pilisszántón, úgy időzítve, hogy a Szentmise után még nyitva találjuk a templomot és megcsodálhassuk a kriptában kiállított csodálatos párja nincs, szántói keresztet. S ahogy néztem egy mese fogalmazódott meg bennem. Nem történelmi teória, inkább c