Rozványi Dávid

Uram, ki az eget és a földet alkotád, s benne e kis porszemet: hazánk, kérlek, ínségünkben tekints le miránk, mikor a pogány számolatlan küldi ellenünk hadát. Ne tekints most, kérlek, vétkeinkre, hogy bűneikkel mocskoltuk Neved, hogy egymásnak voltunk farkasi, s az önzésünk gyakran tévutakra vitt. De tekints kérlek a vértanúk seregire, kik száz év előtt Mohácsnál haltak Éretted, és nézz Szent Anyád érdemeire, kinek templomát védi házanéped. Égi Édesanyánk, drága Nagyass

A magyar huszárok abban az időben, az Úr 1570-ik esztendejében sok mindenről híresek és hírhedtek voltak, de a számvetés tudományában való jártasságukról nemigen. Azt mesélik az ősi fóliánsok, hogy a templomos lovagok anno csak akkor menekedhettek meg a csata elől, ha az ellen tízszeres túlerő felett vala, ám a magyar huszár, ha meglátta a tar pogányt, nem számolta azt, hanem nekivetette magát, ütötte és vágta. Ám oly szemtelen támadást, mint amit Tengőldi Bornemisza János re