Rozványi Dávid

Uram, ki az eget és a földet alkotád, s benne e kis porszemet: hazánk, kérlek, ínségünkben tekints le miránk, mikor a pogány számolatlan küldi ellenünk hadát. Ne tekints most, kérlek, vétkeinkre, hogy bűneikkel mocskoltuk Neved, hogy egymásnak voltunk farkasi, s az önzésünk gyakran tévutakra vitt. De tekints kérlek a vértanúk seregire, kik száz év előtt Mohácsnál haltak Éretted, és nézz Szent Anyád érdemeire, kinek templomát védi házanéped. Égi Édesanyánk, drága Nagyass

Erdélyi útiképek III.2 Vajdahunyad vára, egy nemzet öncsalása? Nézem a sok díszes tornyot cirádát, mit rá álmodott a romantikázó...

Szepesnek vára, Tátra koronája, idők méltósága uralkodik a Szepesség felett. Uralkodik, de nem ereje által, az ágyúcső csak díszlet,...

Minden vár más halálra ítéltetett e földön, van, melyeket szorgos robbantómesterek töröltek el a földről majdnem teljesen, másokat az új...