Egy hegy a Csorba-tó felett, drótkötélen szállunk felé, mint modern elragadtatás.
A csúcsra ezernyi ember vándorol, mintha ez lenne szent hegyünk, egy tót-magyar Fujima.
De nekünk nem hegy az istenünk, de tudjuk, ki felfelé megy, egyszer Istenhez elér.
Mert minden, mi testet és lelket emel, kiszakít a köznapi kislétből, és tudjuk: minden csúcson ott a kereszt.
És a kereszt összefog eltagadott múltat és jelent, egybe forraszt „minden népet s nemzetet”.
Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz
Comentarios