A dorozsmai szélmalom balladája

Képzelt ballada a dorozsmai szélmalomról - de melyik ballada nem képzelt?

Ifjú legény, Dankó Pista,

muzsikálgat a csárdába,

sok derék betyár hallgatja,

lelket érint a nótája.

Palota lesz Putri csárda,

hegedűszó eztet adja:

a sok szívet megolvasztja,

jobbá lesznek tán általa.

Éjfélt ütött már az óra,

hazamén a Dankó Pista,

zsebe nehéz, krajcár húzza

alig bírja ruhavászna.

Dorozsmai szélmalomnál

Dankó Pista fáradtan áll,

egész este szállt a lelke,

de erőtlen már a teste.

Est mélyében, holdfényében

egy vad betyár ráijeszt:

„add a pénzed és az élted,

mert neked nem lesz kegyelem.”

Remegett az ifjú zenész,

adta rögvest a pénzét:

„Csak hegedűm, hagyd meg, kérlek,

lelkem jobbik része ez.”

„Egy fadarab, ebadta ág,

ennyit érne teneked?

Többet, mint a zsebnyi krajcár,

többet, mint az életed?”

„Lelket szépít, szívet vidít,

ez ebadta fadarab,

ha nem hiszed, kicsit hallgasd,

nóta neked mit adhat.”

„Hát nem bánom, legyen próba,

jöjjön hát mostan a nóta,

és ha szívem megolvasztja,

elmehetsz majd bántatlan.”

Dankó Pista húrjátéka,

malomnál száll magasra,

siratja a szép szerelmet,

és elvesző életet.

Betyár szíve megrendüle,

megadja a gráciát,

és a nótást, Dankó Pistát,

elengedi kegyesen.

És a malom, szép Dorozsmán,

nem fújja szél, hűen áll:

mert a zene, túlél mindent,

betyárt és a muzsikást.

https://www.youtube.com/watch?v=DPjrwJxqARQ

#Szeged #Dorozsma #szélmalom