A dorozsmai szélmalom balladája

Képzelt ballada a dorozsmai szélmalomról - de melyik ballada nem képzelt?

Ifjú legény, Dankó Pista,

muzsikál a csárdába,

hallgatja sok derék betyár,

lelket érint nótája.

Palota lesz Putri csárda,

hegedűszó ezt adja:

megolvasztja a sok szívet,

jobbá válnak általa.

Éjfélt ütött már az óra,

hazamén a Dankó Pista,

zsebe nehéz, a sok krajcár

húzta erősen alá.

Dorozsmai szélmalomnál

Dankó Pista megpihen,

egész este szállt a lelke,

de a teste, az megtöretett.

Est mélyében, holdfényében

egy vad betyár ráijeszt:

„add a pénzed és az élted,

nem lesz neked kegyelem.”

Remegett az ifjú zenész,

adta rögvest a pénzét:

„Csak hegedűm, hagyd meg, kérlek,

ez lelkem jobbik része ez.”

„Egy fadarab, ebadta ág,

ennyit érne teneked?

Többet, mint a zsebnyi krajcár,

többet, mint az életed?”

„Lelket szépít, szívet vidít,

ez ebadta fadarab,

ha nem hiszed, kicsit hallgasd,

nóta neked mit adhat.”

„Hát nem bánom, legyen próba,

nótázz nekem most egyet,

és ha szívem megolvasztja,

hát nem bánom elmehetsz.”

Dankó Pista húrjátéka,

felcsendült a malomnál,

siratja a szép szerelmet,

és elvesző életet.

Betyár szíve megrendüle,

megadja a gráciát,

és a nótást, Dankó Pistát,

elengedi kegyesen.

És a malom, szép Dorozsmán,

nem fújja szél, hűen áll:

mert az ének, túlél mindent,

betyárt és a muzsikást.

#Szeged #Dorozsma #szélmalom