Nyár, én úgy szeretlek, mint magát az életet, ezer zsongásod, fasusogásod, ahogy forrón arcomhoz érsz, ahogy engeded levetni téli énemet, és benned szabad lehetek.
Nyár, szeretek várni rád, már Adventkor tervezni új utat, a tavaszi napsütésben érkezésed várni: minden kinyíló virág, tőled érkező titkos üzenet.
Szeretem ezer ígéreted, ahogy kacér szeretőként szavadat szeged: napsütést ígérsz és zivatarral versz, szeretem, ahogy hívogatsz új utakra, hogy fedezzem fel az ismeretlent, a távoli és közeli valót, s megéljem benned a teljes életet.
Szeretem a nappalt és az éjt, mindegyik perc ízét, a nyári éjszakát, mikor megáll az idő, a falu csendje átölel, s titokban angyal hangon súg.
Nyár én úgy szeretlek, mint a múló ifjúságot, s ahogy nézem fogyó életem, vigasztal, hogy szépséged túlél engem, mert csak én múlok, a boldogság örök.
Török Tündének, biciklis fotói ihletésére
2022.08.02