Ne félj a fájdalomtól,
bármennyire fullaszt is vagy éget:
csak olyan, mint a folyó vize,
s a napsugárnak heve:
tisztít az és szabaddá tesz.
Ne félj attól, hogy hazudnak neked,
hogy szeretetednél fogva megvezetnek,
jobb becsapottnak lenni,
mint hazugsággal magunkban lelket ölni:
ki a másikat megvezeti,
többé már nem tud a másiknak hinni.
Ne félj soha az egyedülléttől,
az egyedüllét még nem magány:
ha falat épít is az idő s a tér,
szívedben érzed a másik szívét,
míg a magányban magad zártad börtönbe magad.
Ne félj soha a rossztól,
a nem-szeretem naptól,
elmúlik mindez,
s csak az örök:
a szeretet marad.
A képet köszönöm Tike Esthernek!
Comments