Teamesék - A kocsordi fakazetták titkai

Valahol, a Partium és Magyarország határán, a Kraszna partján van egy kis falu, Kocsord. Aki csak keresztülutazik rajta, lélekben fejet hajt a Székely Hadosztály hősei előtt. Ha megáll, akkor biztos megakad a szeme az unitárius templom múltat idéző épülete előtt. Múltat idéz a jelenben: középkori tornya egy száz évnél fiatalabb templomot koronáz meg, ami az Istenházák esetében még a kamaszkort sem éri el.

1938-ban, amikor lerakták a templom alapkövét, még más világ volt. Magyarország még a béke szigete volt a keleti és a nyugati pogányság között, az emberek optimistán tekintettek a jövőbe: visszatért a hű Felvidék, és a trianoni bilincs végre oldódni látszódott. Ekkor készítette el Kereki Gábor a helyi lelkész a kazettás mennyezet terveit. Nem tudjuk, hogyan fogadták a terveket, vajon, megértették-e, hogy a látszólagos hagyománytisztelet mellett milyen forradalmi újításokat tartalmazott, de azóta is, aki betér ide a templomba, más és más mesét hallhat, ha figyelmesen nézi ezeket és engedi, hogy a kazettából a képek megszólítsák…

A kislány, aki az Istentiszteletre várt, játékokat képzelt a mennyezetbe: babákat és sütiket. Gondolatban játszani kezdett velük, babazsúrt rendezett, de lassan a babazsúr mennyei lakomává változott, s amikor az Evangéliumban a királyi vendégségről volt szó, így képzelte el.

Az öregember, amikor a kazettákra nézett, szemével már nem látta a formákat, csak a színeket, s arra gondolt, hogy élete folyamán hányszor veszítették el becsületüket a színek. A barna, ami a III. Birodalom színe volt, a zöld, ami a nyilaskereszeteseké, a vörös, ami a kommunizmust jelentette, a sárga, amivel kiközösítették a nemzetből az izraelitákat… Mégis, mindegyik színt Isten teremtette, s itt, a templom mennyezetén milyen gyönyörű harmóniába kerülnek.

Az építész, amikor betért ide, arra gondolt, hogy jobban szereti a nyitott templombelsőket, amik bolt- vagy csúcsívben vezetik a szemet az ég felé. Azonban, ahogy nézegette a kazettákat, a lelke megnyílt a magasabb dimenziók felé és arra gondolt, hogy talán nem is a szemet, hanem a lelket kell a menny felé irányítani…

A költő szavakat képzelt a kazetták helyére. Más templomokban a kazetták színei harmóniában vannak, itt azonban egymással feleseltek a színek és a formák, s ebből a látszólagos diszharmóniából született meg egy magasabb harmónia. A hagyományos formákat és motívumokat újszerűen illesztették össze – pont úgy, ahogy a régi szavakból ő is új verset állít össze.

A szerelmes a képekbe magát és szerelmét látta a kazettákban. Sok kétely volt benne: csak a szerelem kötötte őket össze, de minden másban különböztek. Sokszor gyötörte a kétség, hogy vajon képesek lennének-e az egész életüket együtt leélni? Azonban a mennyezetet nézve már arra gondolt, hogy az ellentétek nem csak ütköznek egymással, de ki is egészíthetik egymást. Csak rajtunk múlik, hogy melyiket választjuk.

S a történeteknek soha sincsen vége: bárki tér is be a kocsordi unitárius templomba, egy új mesét fog hallani. Egy mesét, amit csak ő hall, csak neki és csak saját magáról szól. Csak meg kell hallania!

#Kocsord