top of page

Látogatóim száma

Szerző képeRozványi Dávid

Pihenő az oltszakadáti templomban (Oltszakadát)


Erős vár nékünk Istenünk,

temploma lelkünknek biztos otthona,

őszi esők során száraz menedék,

úton lévőnek nyugodt pihenő.

Bár megrendülhetnek a falai,

de mindig van hit és erő

megtámasztani azt.

Oldalhajóit elbontja az idő,

de a Szent maradék mindig megmarad,

s megőriz minket,

ha mi is őrizzük lelkünkben.

Amen.



 

Oltszakadáton megéltük a Székely himnusz szavait: borongós úton, viharos fellegek alatt érkeztünk meg a faluba, hogy a vasárnapot itteni testvéreinkkel szenteljük meg. Oltszakadát ma már szórványtelepülésnek számit, csak maroknyi magyar lakja – de evangélikus temploma vasárnap sohasem üres. Amikor Tündével betértünk a templomba nagyon megérintett minket az a szeretet, amivel fogadtak, az az áhítat, amivel résztvettek a szertartáson. Az Úrvacsoravétel után a tisztelendő úr személyesen bemutatott engem, mint írót és Tündét, mint „asszonytestvérünket”. Hosszú út állt még előttünk, de egyetlen percet sem sajnáltam abból, amit itt töltöttünk.

A templom maga is különleges: eredetileg egy XIII. századi háromhajós román stílusú bazilika volt, azonban a történelem viszontagságai alaposan megtépázták: az oldalhajókat elbontották (ennek következtében a főhajó falai megroggyantak, és betontámasztékkal kellett merősíteni), a torony is veszített magasságából, mégis áll a templom -ahogyan az oltszakadáti testvéreink is őrzik hitüket és magyarságukat.

Nem véletlen, hogy a vers ugyanazokkal a szavakkal kezdődik, mint amivel a halmágyi versem végződött: a lekész úr Halmágyról látja el itteni szolgálatát. Ez a Dél-Erdélyi valóság: nagyjából három órát kell vezetnie minden vasárnap, hogy istentiszteletet tudjon bemutatni. És ez a Dél-Erdélyi erő: megteszi.



A vers kéziratát a templom emlékkönyve őrzi.



 

7 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page