Olyan vagy nekem, Fót Szent Márton temploma, mint egy vesztett szerelem, vagy gyermekkori énem: egykor a teljesség, ma már csak romok, de torzón is érezni rajta a hitet és erőt, mely egykor Istennek és a népnek falakat emelt, hogy védjen az ellentől, s a hitetlenség kísértésétől.
Ma már csak pár kő, s kutatják szorgos kezek, vajon milyen lehetett fénylő századokban, mielőtt még rombolta volna a háborúk, s a történelem, mert minden kor talált benne pusztításra érdemes, csak most, e koldus jelenben kezdjük felismerni, mit vesztettünk itt…
Vajon lesz-e még erő, lesz-e még hit, lesz-e még lélek, mely újra Isten s az emberek otthonává teszi e helyet?
A képeket köszönöm a Fóti Szent Márton Romtemplomnak!
Comentarios