A modell ihleti a művészt, diadalmas élet-teljében: alakítja, ahogy az befogadja; a művész magára és modelljére formálja a szürke anyagot, az anyag is formálja a művészt, ahogy életre kel, a művész hal vele, s a modell sem emberi lény többé, a műben új életre kel, mert a mű sírkő: mely győzi a múló időt, emlékké formálja az alkotókat, gondolattá a mondanivalót.
S mit hoz az idő? A modell, a művész és a mű pusztulását, de a gondolat, melyet alakba öntött egykor a halandó ember, ha igaz: akkor túléli mindet.
A képet köszönöm Tike Esthernek!
Comments