Wangel Imre atya pappá szentelésének évfordulójára, Kunadacs
A pap, kit arra rendelt Isten,
hogy a múló időben őrizze nekünk
mindazt, mi nem múlik, az Örökkévalót.
A pap ajka néma, hisz nincs saját szava,
ha szól, az Isten szavát hirdeti,
s emberségével szolgálja a Szót.
A pap szegény, mégis minden övé,
hisz kezében tartja Krisztus testét,
szavára a bor s a kenyér átváltozik.
A pap irányt ad a Teljesség felé,
s mégis megértően nézi
gyengeségünk s cserfességeink.
A pap napja mindig ugyanúgy telik,
szolgálja Istent s testvéreit,
mégsem fásul, mindig friss s vidám.
A pap terhe nehéz,
hisz hordozza velünk napi küzdelmeink,
de nem fárad, Krisztus keresztjéből erőt merít.
A pap arca ráncos,
öt évtized szolgálat szántotta már,
öt évtized hite őrizte őt nekünk,
hogy meglássuk benne Isten jóságát.
A pap hite bizonyosság,
reménye már az érkezés,
s szeretete sem övé: Jézusé.
Köszönjük, Uram, hogy papjaidban is velünk maradsz.