A vár ura halálra kész, ruhája díszes, lelke Jézusé.
A vár, csak egy kutyaól a pogány szemében, talán egykor lakták Lázár-lovagok (1), harcban és poklosságukban egyként szerették Istenük.
Azóta e föld csak poklokat terem, kísért a megholtak szelleme, csak egy kicsiny vár, csak egy kereszt, csak maroknyi vakmerő fegyveres, áll ellen a pusztító hullámok felett.
A vár ura (2) halálra kész, magában Írást idéz, hogy a hit erősebb, mint az ágyú, a hűség, mint az árulás, hogy a poklok kapuja erőt nem vesz rajtuk soha), hogy az élet halálban lesz örök, hogy nincs élet-áldozat, hiábavaló.
Egy karabély, egy kard, egy zászló, néhány szó, Jézus és haza, dörren az ágyú, lábak dobognak, füstben ólomgolyók repdesnek, a vár ura megrogy, a zászló elbukik, a kard markából kihullik, vér marja szemét.
Meghal. Bevégeztetett. A kereszt taposva, dzsámi épül. Mégis: él a becsület, mit nem hitt már senki sem.
(1) a régészeti leletek valószínűsítik, hogy a vár eredetileg a Lázár lovagoké volt, akik a leprásokat (azaz poklosokat) ápoltak és harcoltak a pogány ellen
(2) Zrínyi Miklós (1508-1566. szeptember 8) Szigetvár kapitánya