A tündérek lakta völgy: Vármező - Útitárshívogató
A tündérek lakta völgy: Vármező
Erdélynek van egy különös csodája: az ember elmegy egy szállásra, kényelmes, barátságos, minden igényt kielégítő, mondhatni prémium, ráadásul könnyen meg is közelíthető, de a kerítésen túl a Nyárád patak, ami még a száraz nyár után is félelmetes erővel zubog, azon túl az erdő, medvék otthona. Furcsa kettősség, nem? De mindkettő valóságos… És a valóságon túl a mese, a legenda. Mert nincs olyan zuga Erdélynek, aminek ne lenne meg a maga meséje, különösképpen egy ilyen elvarázsolt helynek. S az egyik ilyen hely a Vadkacsa is, ahol alkotói barátunkat, Csíki Bélát látogattuk meg.
Vármező a nem messze lévő egykori várról kapta a nevét, aminek ma már a földfelszín felett semmilyen nyoma, csak a legendákban él.
Mesélik, hogy a közeli Mikházán, egy tündérszép palotában, valamikor egy Ilona nevű tündér élt, a lánya pedig a várban. Szerették volna egymást gyakrabban is látni, de az út hosszú volt, jó három-négy órányi járás. Ezért a lány gondolt egyet és alkut kötött az ördöggel: ha hidat épít a vár és a palota közé, annyi aranyat ad, mint a völgy mélye és annyi pénzt, amennyi a hegy csúcsáig ér. Az ördög teljesítette is a vállalt feladatot, de amikor a fizetségét kérte, a lány csak nevetett: a tenyerébe aranyport szórt, és ujjbegyeivel pedig érmét fogott. Az ördög dühében lerombolta a hidat, de kövei még ma is láthatók Vármezőben.
Útitárshívogató
Mered-e kezedet kezembe tenni,
mindent hátrahagyva útra kelni,
otthont szeretve, mégis elindulni,
embervilágból tündérföldre lépni,
léptek sora helyett szárnyalni,
kezed aranyát velem megosztani,
szívedet ezer csodának megnyitni,
valóságot mesébe formázni,
veszélyeket gyermekmód nevetni,
magunkat és világot egyben felfedezni,
mersz-e önmagadból a másikkal kilépni?
- Mersz-e ezen az úton végig társam lenni?
Hozzászólások