top of page

Látogatóim száma

Szerző képeRozványi Dávid

Adventi ének




Új fagyok jönnek, kihűlnek a lelkek, fojtogatnak fekete fellegek, a világ színe elveszett, fojtogató szürke lett, fogynak az év napjai, fogynak éltünk évei, nincsenek már ünnepek, csak sötét, fagyos reggelek.

A barátok elmennek, a családok szétesnek, nemzetekből népek lesznek, nincs dallam a versben, nincs hang az énekben, a templom már csak épület, nem lakik benne Isten, nincsenek már ünnepek, csak sötét, fagyos reggelek.

Ami maradt: cifraság, plázák neon fénye, ajándék szeretetre éhez. Makacsul remél a lélek ünnepet, de nincs ünnep, csak szenvedés, hajtás, rohanás, költés. Az egykori szép, elveszett: nincsenek már ünnepek, csak sötét, fagyos reggelek.

Csonttá fagyott a természet, meztelen a lélek, kiüresül teljesen. Csak vágy tisztul benne, pislákol és megremeg: jöjjön, aki betölti, legyen, aki szereti, legyenek már ünnepek, ne csak fagyos reggelek.

Túl reklámok harsogásán, túl a plázák csillogásán, túl üresült lelkeken tarkállik a szürkeség, gyertya fénye lobban, dúdol már a lélek, s ismeretlen ösvényeken közeleg az ünnep, csikorgó, fagyos éjeken.

S ha már minden elveszett, túl, mit az ember elvisel, mikor már meghalt minden, megjelenik Isten, nem szól, hisz még gyermek, csak halkan sír velem. A Megtartó Király lesz neve, mert lesznek még új ünnepek, túl sok fagyos éjjelen.


166 megtekintés0 hozzászólás

Комментарии


bottom of page