Barátomnak, L.Cs-nek
Anyád halálról álmodott és mosolyogva ébredt, testében halál-pünkösdi rózsa nő.
Anyád haját már nem festi téli nap, durva olló vágta le, lába már nem fut messzire, királysága árva már. Anyádban cseppenként él a lélek, a napraforgó a határban hiába várja.
Anyád halálról álmodott, mégis mosolyog, mert ki él, azt nem rémiszti halál és pusztulás.
Anyád halálról álmodott, és álmában átölelt, mert tudja, örökre benned él, mert a szeretet és szerelem, melyből születtél, nem múlik sosem, ahogy vágya sem, hogy boldog legyél.
A szeretet sokféle formában tud megnyilvánulni, a kihunyt szerelem szeretete is képes új ruhába öltözni! Egy a fontos: tudni kell, ki az adott életszakasz főszereplője! Kifejteni alkalmasint hosszabban is, amennyiben van igény rá! A vers szép, és mindennél együtt idilli állapotra utaló, gratulálok!