A múlt itt olyan,
mint a dús asszonyi szépség,
csenevész jelent átölel.
Mintha a „ma” nem tudná, mit kezdjen,
hová tegye a tegnap aranyos barokkját…
A megnyitott császári kertek
tarka avarján tarka nép tolong,
s a fenség,
mi egykor ragyogott a fák között,
ma turista zsivajjá csendesült.
Nehéz elképzelni, hogy Schönbrunn kies vadászterület volt, amikor Mátyás királyunk, (e néven a második), 1610-ben vadászat közben rátalált itt egy szép kútra, azaz Schöne Brunére. Furcsa játéka ez a sorsnak: mintha minden magyar király, akit Mátyásnak hívnak, okvetlenül rá kellene, hogy találjon egy erdei vízforrásra. Csak míg Hunyadi Mátyás Szép Ilonka társaságát élvezte, addig a Habsburgok inkább palotát építtettek. Illetve, építtettek volna, ha a pénzük el nem fogy, illetve a hadak járása le nem rombolja. A kastély virágkora Mária Teréziához kötődik, alatta vált a frissen felépült kastély az udvari élet központjává, uralkodása alatt nyerte el a kastély mai formáját, beleértve a férje, Lotaringiai Ferenc által, 1752-ben alapított, a világ első állatkertjét is.
Ebben a kastélyban hunyta le szemét I. Ferenc József is, akit nemzeti emlékezetünk egyszerre őrzött meg véreskezű zsarnokként, és jóságos apafiguraként. Ez az ellentmondás azt hiszem, jobban jellemez minket, mint utolsó előtti királyunkat. Halálával véget ért Közép-Európa utolsó sikeres korszaka, amikor a Birodalom minden tagja olyan politikai és nemzeti szabadságot élvezett, mint még korábban sohasem. A kultúra virágzott, a gazdaság fejlődött, úgy, mint azóta talán sohasem. Hogy ebben mennyi volt személy szerint Ferenc József érdeme? Közvetlenül nem sok, legfeljebb annyi, hogy nyugalmat adott és lehetőséget biztosított népeinek a fejlődésre.
Halála után mintha eltűnt volna a fenség a kastélyból is: a Habsburgok bukása után múzeum lett.
Vegyes érzésekkel jártam be Schönbrunnt. Az épület csodaszép, gondozott, de a külső terek elhanyagoltságát giccses adventi dekorációkkal próbálták meg ellensúlyozni. Tudom, szentségtörésnek hangzik ez a megállapítás, de a hetvenes éveket idéző láncok a park ösvényeinek mentén, a bokáig érő avar olyan érzést keltett bennem, mintha a „ma” köztársasági Ausztriája nem tudna mit kezdeni az egykori császári, birodalmi pompával…
További képek bécsi utunkról ide kattintva érhetők el!
Comments