A császár király akart lenni[1],
támasza volt a kard s a hóhérbárd,
hitte ez megbékíti a lázadó tartományt,
s ki nem hajt fejet? Majd a kötél állát felveti[2].
A császár sétálni ment,
kedvtelve nézte hőseit.
a sok katonát és egyenruhát,
melyhez hasonlót ő is viselt.
A császár sétálni ment,
lépteit szabólegény[3] lesi,
vezeti Arad szelleme,
kését kabátja rejti.
Kipeckelt nyakon nem fog a kés,
a galléron elcsúszik a tompa él.
A császár él! Akasztják a szabólegényt,
A császár él! Isten akarta így.
A császári ház hálából templomot emel,
hisz az Úr megóvta felkentjét,
a templom díszes és magas,
kövei közt habarcs a vér.
A templom fenségesen áll,
Bécs szelfi-pontja, dísze lett,
de a sok turista és dísz között,
alig lel otthont az ima.
Ha versenyt rendeznének, hogy melyik Bécs legellentmondásosabb épülete, a Fogadalmi templom (Votivkirche) bátran indulhatna ebben a kategóriában. Kezdjük azonban az elején!
1853-ban járunk: a szabadságharc leverve, a forradalmárok közül, akiket nem végeztek ki, börtönben, Ferenc József nyugodtan uralkodhat, elégedetten sétálgathat a Birodalom fővárosában. Arany János zseniális versét csak évek múlva írja meg, de lehetetlen nem idézni halhatatlan sorait:
„Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.[4]”
Séta közben kihajolt a bástyasétányon, hogy az alant gyakorlatozó katonákat jobban lássa. Ekkor lépett mögé Libényi János, egy magyar szabósegéd Aradról, hogy nyakonszúrja. A kés életlen volt, Ferenc József uniformisának kemény nyaka kivédte a döfést, szárnysegédje és a közelben tartózkodó Joseph Ettenreich bécsi mészáros közbelépett.
Ha Libényi nem a vértanúk városából érkezett volna Bécsbe, ha nem akasztófák erdeje adta volna a hátteret, és nem gyilkosságról lett volna szó, nevethetnénk az egészen, olyan amatőr módon groteszk volt az egész merényletkísérlet, olyan igazi magyaros történet: a hősiesség és a trehányság pesszimális keveréke.
A folytatást ismerjük: a szabólegényt pár napon belül felakasztották, Ferenc József meg felépült.
Asimov[5] mondása, mely szerint „az erőszak a gyengék végső menedéke” itt fényesen igazolódott: Libényi egy tehetetlen nemzet képviselőjeként folyamodott az erőszakhoz.
A történészek nem tudnak mit kezdeni a „mi lett volna, ha…?” kérdéssel, mi azonban játszunk el a gondolattal: mi lett volna, ha sikerül a merénylet?
Ha Ferenc József meghal a merényletben vagy annak szövődményeiben, valószínűleg sokan koccintottak volna akkor az alávetett Magyarhonban a hír hallatára, de kérdés, hogy jobban jártunk-e volna?
Ha Ferenc József meghal, az örökösödési rend szerint öccse, Ferdinánd Miksa (1832-1867) foglalta volna el a helyét. A visszaemlékezések szerint jóindulatú, de gyengekezű ember volt, így valószínűleg az udvar (különösképpen Zsófia főhercegnő, az édesanyjuk) szigorú megtorlásra bírta volna a magyarokkal szemben. Ebben az esetben 1867-ben nem történt volna meg a kiegyezés, csak valamivel később, s könnyen lehet, hogy számunkra kedvezőtlenebb feltételekkel. Ebben az esetben a dualizmus során demográfiailag és gazdaságilag lassabban fejlődött volna Magyarország, ezzel együtt a monarchia is, s az I. Világháború alatt már 1916 összeomlik, s vagy negyven évvel korábban kellett volna megtanulnunk a cirill betűket - végül Trianonnál egy sokkal kegyetlenebb békediktátum várt volna ránk…
Hogy mindezt miért mondtam el? Mert itt is igazolva látom azt a gondolatot, hogy a terrorizmus, az erőszak sohasem vezet eredményre. Magyarországot nem Libényi tette szabaddá, hanem a megegyezést kereső, keményen tárgyaló politikusok, mint Deák Ferenc.
A meghiúsult merénylet után Miksa főherceg indítványozta, hogy hálából a császár szerencsés megmeneküléséért, emeljenek egy templomot közadakozásból. Bár akkoriban nem nagyon mérték a politikusok támogatottságát, de sokat elárul Ferenc József népszerűségéről, hogy nem gyűlt össze a szükséges összeg. Végül 23 év alatt épült fel a templom. 1879-ben szentelték fel, a császári pár ezüslakodalmán.
Mintha nem lett volna áldás ezen a templomon: az építést kezdeményező Miksa főherceget a mexikói forradalmárok végezték ki 1867-ben, Erzsébet királyné, akivel Ferenc József az ezüstlakodalmát ünnepelte a templomban, 1898-ban merényletben vesztette életét.
Amikor az ember meglátja a Votivkirche-t, az első szó, ami az eszébe jut: monumentális – Bécsben csak a Stephansdom templomtornya magasabb. Napközben voltunk, imádkozó híveket nem, csak fotózgató, szelfizgető turistákat láttunk, Egyedül a szentély mellett volt egy kis csendszoba, amit az imának tartottak fent… A templomban, ami egykor, so oder so[6], de a hitnek épült, a keresztényeknek csak egy kis rezervátum maradt. Nem több, mint egy örökmécses a sötétségben, de ez a kis fény ad értelmet és életet a sötétségnek.
[1] I. Ferenc Józsefet 1848-ban csak osztrák császárrá koronázták, magyar királlyá csak 1867-ben, a Kiegyezést követően koronázták meg.
[2] akasztás
[3] Libényi János 1831. december 8-án Csákváron született, egy azonos nevű katolikus szabómester második gyermekeként. Szülei és három kiskorú testvére tettének idején is Csákváron laktak. Libényi János a szabadságharc alatt katonai szabóként dolgozott Aradon, majd vándorlókönyves szabólegényként Pesten és Vácon töltött rövid időt. 1851 márciusában Bécsbe ment, ahol Samuel Mayer műhelyében dolgozott..
[4] Arany János: A WALESI BÁRDOK, részlet.
[5] Isaac Asimov (1920-1992) amerikai író és biokémikus
[6] így vagy úgy (német)
További képek bécsi utunkról ide kattintva érhetők el!
Comments