Nem hallotta senki sem, hogy a pap Jézust kiált, csak az erdei út, s a gyilkosok kik gyáván törtek reá.
Nem hallotta senki sem, mert a Párt rendelt el csendet hogy volt egy pap e földön ki élt és halt, hívekért s Krisztusért.
Míg élt, nem hallott róla senki sem, hisz nem volt híres, nem írt nagy könyveket de ha kellett ott volt, hol szenvedőt talált, bénult lelket, hol a baj jajt kiált.
Csendes szentségben élt,
csak mosolygott, nem volt glóriája.
Taposták, rugdosták,
hóban, vérben, sárban.
Gyalázták emlékét, meghurcolták nevét…
Nem mondták ki nevét a gyilkosoknak, feljegyezték nevük a Feledés Könyvébe. A pap vérét a föld itta be szomjasan hogy vérszíntiszta virágot teremjen.
Tiszta volt, vére nem kiáltott égre, mégis feljegyezték, mint királyét s prófétáit szokás az Igazak Könyvébe.
Comments