Mikor bűneimet hordoztam, a kis bűnök fojtogattak, s a nagy bűnök földre nyomtak.
Nem volt barátom, kivel szót válthattam, mert bűneim titka falat emelt, s kiben bíztam, szavamat balra fordította.
Küzdöttem veled, ajkamon neveddel, mint Jákov tette egykor, át nappalokon és éjjeleken, mert akartam lenni önmagam, s féltettem tőled énemet.
Eljött a hajnal, legyőztél, Uram, meghajtom fejemet előtted: bűneimre bocsánatot kérek, s hibáimat, hogy jóvátegyed.
Tudom, Uram, itt e földön,
semmi sem végleges,
lesz még bukásom,
s csak hajam szála ritkul,
vétkeim hűen kísérnek,
s lesz még új harcom Veled:
de azt is tudom:
akkor is visszavár szereteted.
2022.09.03. Cegléd - Albertirsa
Comments